A Hazatérés, Nagy Botond rendezésében, egy előadás a háborúról, a haza hős halottairól, de legfőképpen az emberi élet fölösleges feláldozásának abszurdjáról. Mindennapjaink nyers valósága, amiben élünk és ami tőlünk néhány kilométernyire játszódik le, fel kellene ébresztenie bennünket a közömbösség álmából. Talán már annyi is elég lenne, ha kérdéseket tennénk fel, ha már változtatni nem tudunk, és onnan nézve gondolnánk újra… Viac
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
A Hazatérés, Nagy Botond rendezésében, egy előadás a háborúról, a haza hős halottairól, de legfőképpen az emberi élet fölösleges feláldozásának abszurdjáról. Mindennapjaink nyers valósága, amiben élünk és ami tőlünk néhány kilométernyire játszódik le, fel kellene ébresztenie bennünket a közömbösség álmából. Talán már annyi is elég lenne, ha kérdéseket tennénk fel, ha már változtatni nem tudunk, és onnan nézve gondolnánk újra az élet és halál kérdését.
Nagy Botond gondolatai a Hazatérés c. előadás koncepciójáról:
„Azt hiszem először iskolás koromban értettem meg valamit a halálról, nagyapám temetésén. Ez volt az első ilyen jellegű szertartás, amin részt vettem. Csupán két dolgot értettem az egészből: édesanyám könnyeit, amik előtörtek a hír hallatán és azt, ahogyan a pap megkért szórjak egy marék földet nagyapám koporsójára. Akkor éreztem, talán életemben először, azt a furcsamód kellemes ürességet, amely visszafordíthatatlan és nehezen emészthető. Ha kérded, igen... nagyon félek a haláltól, főleg a másétól. De a mai valóságunkban, leginkább attól remegek meg, ha meglátok sokemeletes, nagyon magas tömbházsorokat, mert olyankor akaratlanul is a tőlem néhány kilométerre eső lebombázott tömbházakra gondolok. Igen, látom azokat a fekete lyukakat a közepükön és tudom, hogy már eleged van ebből a témából, nekem is, de nem hagyhatom, hogy elfeledd. Ez az előadás nem a feledésről szól majd, nem a sebek begyógyulásáról, vagy egyéb kedvezményes remény-csomagokról. Tiszta szívemből remélem, hogy ez az előadás őszinte lesz a jelenünkkel szemben, amit szeretünk elfeledni. De soha nem feledjük az ünnepeinket, amikért gyakran hazatérünk, ahogyan soha nem feledjük anyánkat sem, még akkor sem, ha árvák vagyunk. Még akkor sem, ha Ő már nincsen. Mert mindig keressük valakiben a másik hiányát. És annyi könnyedséggel mondjuk: Pont olyan vagy, mint... úgy beszélsz, mint... rá emlékeztetsz... Rá, mindig rá.
Azt kívánom, hogy ez az előadás összehozzon bennünket egy terembe, ahol közösen tudatosítunk dolgokat a világból, amiből nem tudjuk magunkat kivonni és ami még fontosabb, elfogadjuk, úgy, ahogy van: a halottjaival együtt, akik soha nem fognak már hazatérni. Rügy és gyökér... A halál nem hibáztatható... És elmondja majd, hogy volt... Elmondjuk majd, hogy volt...” – Nagy Botond, rendező
Hazatérés, Matei Visniec
rendező: NAGY BOTOND
látvány:SĂNDULESCU ANDREEA
eredeti zene és hang design: URSE CLAUDIU
dramaturg: KALI ÁGNES
fény- és projekció design: NICULESCU CRISTIAN
koreográfia: POP GEORGE
látványtervező asszisztens: UNGUREANU IOANA
grafika: URSE CRISTIAN
Szereposztás: Amurăriței Bogdan, Bănuț Răzvan, Butnaru Horia, Florea Cristina, Lazăr Diana, Lucaci Delu, Marin Alexandru, Mîndru Cătălin Ștefan, Popadiuc Clara
„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”
Mozgalmas, pörgős időszak: gőzerővel készül a Fővárosi Nagycirkusz a „Csillagok, égbeli tűk” című előadásra
Wayne Eagling – Solymosi Tamás / Pjotr Iljics Csajkovszkij A DIÓTÖRŐ Mesebalett két felvonásban
A Neoton Família az egyik legnépszerűbb magyar popzenei együttes. Angol nevük: Newton Family, ezutóbbi néven jelent meg több lemezük Japánban,…
A vendégek: befutott, sármos, negyvenes férfiak. A házigazda: Lady Rosemary, akibe egyetemistaként reménytelenül szerelmesek voltak. De feltámad a remény most,…
položka/y v košíku
celkom:
Váš časový limit na nákup vypršal. Prosím, znova vložte vstupenky do košíka.
