A Fesztivál Akadémia Budapest záró koncertjén mindkét Lisztet elénk állítják, így megtapasztalhatjuk, hogy az 1854-es Tassót, és a 2. Mefisztó-keringőt. A koncert második felében az Amadinda ütőegyüttes előadásában elhangzó két darab a 20. század második feléből származik.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2020. augusztus 30. vasárnap, 20:30
Fellélegzés #21 – Liszt
Műsor
Liszt: Tasso – Lamento e Trionfo (szerzői négykezes átirat)
Liszt: 2. Mefisztó-keringő (szerzői négykezes átirat)
Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
Reich: Mallet Quartet
Bryers: One last bar then Joe can sing
Amadinda ütőegyüttes: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán
Vendég: Sirokai Mátyás (ütőhangszerek)
Liszt életművének megítélése szempontjából a zongoristák többnyire két csoportba sorolhatók: a „virtuózok” a korai és középső korszak darabjait kultiválják, de a kései Liszt aszketikus stílusával nem tudnak mit kezdeni, a „modernisták” ugyanakkor éppen fordítva: a kései darabokat részesítik előnyben, és hajlanak rá, hogy a népszerű Lisztet lenézzék. Klukon Edit és Ránki Dezső kívül – vagy inkább felül – áll ezeken a csoportokon: számukra Liszt a maga egészében meghatározó. A Fesztivál Akadémia Budapest záró koncertjén mindkét Lisztet elénk állítják, így megtapasztalhatjuk, hogy az 1854-es szimfonikus költemény, a tragikus sorsú költőnek emléket állító Tassót, és a kései, disszonáns 2. Mefisztó-keringőt valójában sokkal több köti össze, mint ami szétválasztja őket. A koncert második felében az Amadinda ütőegyüttes előadásában elhangzó két darab a 20. század második feléből származik, és szoros szellemi rokonság fűzi őket össze. Steve Reich (1936), az amerikai minimalizmus kulcsfigurája 2009-ben az Amadinda ütőegyüttes 25. születésnapjára komponálta Mallett Quartet című, két marimbát és két vibrafont használó darabját, amelyben varázslatos ritmikai struktúrák mögött (alatt/fölött?) lenyűgöző harmóniák és ellenpontszerkezetek bomlanak ki. Az angol Gavin Bryars (1943), aki rövid ideig Steve Reich együttesében is játszott, 1994-ben komponálta a One last bar then Joe can sing című kompozíciót (a legendás Nexus ütőegyüttes számára), és saját elmondása szerint olyasféle kifinomult kamarazenét szeretett volna létrehozni a műben, amely a vonósnégyes műfajára jellemző.
Az előadás ízelítőt ad a harmincas évek diktatúrájából az egyes emberek sorsán keresztül. A sztálini diktatúrában a Sátánhoz is jobb tartozni, mint a feljelentgető házmesterek társadalmához. A legfontosabb tanulságot Pilátus mondja ki: „a gyávaság a legeslegrútabb bűn.”
Május 11-én fergeteges ValMar koncerttel zárul a 2024-es Pápai Expo és Agrárpiknik, az év legmenőbb agrárrendezvénye.
„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”
Macskabál van az elhagyott színház ódon színpadán. Minden évben egyszer megrendezik a bált, és erre összegyűlnek a környék - nagyon…
Mozgalmas, pörgős időszak: gőzerővel készül a Fővárosi Nagycirkusz a „Csillagok, égbeli tűk” című előadásra
Kevesen remélték már, de 2024. június 1-jén sokak álma válik valóra. Egy nagykoncert erejéig összeáll egy korszak emblematikus együttese, a…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
