Alessandro Baricco: Selyem - Forte Társulat/Szkéné

Hervé Joncour ifjú feleségét hónapokra magára hagyva időről időre kalandos úton Japánba megy, hogy újabb és újabb szállítmányokkal biztosítsa az otthoni közösség számára a tisztes megélhetést, a selyem előállításához szükséges feltételeket. A távoli szigetország szociokulturális zártsága egyre feszültebbé és rejtélyesebbé teszi a fiatalembernek vendéglátójával és még inkább annak különös szépségű nőtársával való viszonyát. Míg a hazatérés mindig a nyugodt és jól kiszámítható jövő perspektíváját kínálja, addig a romló történelmi viszonyok között lassan életveszélyessé váló elutazás épp ellenkezőleg a boldoságkeresés reménytelenségét és a vágyak elemésztődését hozza magával. Az ismeretlen nő iránti főként szexuális természetű vonzódás törvényszerűleg felborítja a családi egyensúlyt hirdetve itt is, ott is az elmúlás, a pusztulás egyetemességét.

A novella narrációs technikájából adódó néma szemlélődés karakteres minőséget biztosít annak a számtalan apró mozdulatból felépülő áttetsző és egyben festményszerűen érzéki világnak, melynek nyugati és keleti pólusán egyaránt a csend és a visszafogottság jellemzi férfi és nő találkozásait. Az elhallgatás és emlékezés filozofikus mélységeit hajlékonyan feltáró mű színrevitele játékos kísérleti terepe lehet a társulatra jellemző feszes és dinamikus kifejezésformák kilazításának és új színpadi fogalmazásmódok felfedezésének.