Vakok Iskolája

Vakok Iskolája

A Vakok Nevelő és Tanintézetét 1825-ben alapították, az elsők között Európában. A szakmailag és tanulói létszámában is gyorsan fejlődő iskola számára épült a századfordulón az az épület, melyben iskolánk napjainkban is működik. Az épületet Baumgarten Sándor és Herczeg Zsigmond építette 1899-1904 között. Baumgarten száznál is több iskolát tervezett és kivitelezett. Legjelentősebb épületében a neogótikából Lehner Ödön stílusába való átmenetet valósította meg. Iskolánk pedagógiai munkájáról méltán híres világszerte. Olyan nevek öregbítették és emelték hírnevét, mint Hertelendy Gábor vak tanár, Dolezsák Antal igazgató, Dr. Mihályi Szidor igazgató, aki a magyar gyógypedagógia történetben mérföldkőnek számító "A vakokról" c. könyvet írta. Ki kell még emelni a századforduló két nagy alakját: Pivár Ignác és Herodek Károly igazgató urakat is, kiknek elévülhetetlen érdemeik vannak a vakok magyarországi intézményes oktatásának megalapozásában. A látássérült fiatalok szakképzésének történetéből: A pesti Vakok Intézetének első tanára - aki maga is látássérült volt - Hertelendy Gábor (1800-1844) Európa-szerte ismertté vált kézművességre tanítási művészetével. Eleinte famunkákat, asztalosságot, cipészetet, esztergályosságot tanítottak. De "volt idő, mikor Pest legnagyobb, legújabb rendszerű és legdrágább szövőgépén a vakok Királyuccai intézetének növendékei dolgoztak". A kosárfonást 1873-ban, a zongorahangolást 1875-ben, a gyékényfonást 1889-ben és a kefekötést 1890-ben kezdték tanítani. 1959-től a látássérültek szakmai képzését a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége szervezte, majd 1987-től ismét az iskolai oktatás keretébe került a látássérültek szakképzése.
Tovább Budapest,

Vakok Iskolája